BÚCSÚ
Odaadó, kiváló szaktudású tanárt vesztettünk el, akire mind tanár, mind diák mindig, mindenben számíthatott, rögtön, azonnal…
Szakmai tudása, tehetsége, és a technikai újdonságok iránt érzett olthatatlan kíváncsisága tette Őt különlegessé. Szívügye volt mind azt a tudást átadni diákjainak, aminek a birtokában volt. Tanítványok sorában él tovább a fotózás iránti “szerelme”, melyet beléjük táplált.
Óriási űrt hagyott maga után, nagyon fog hiányozni:((((((((((
Volt diákunk, Szabó Patrícia így búcsúzik tőle:
„Egyetlen egy dolog..
Egyetlen egy dolgot szeretnék jelen pillanatban… Kávézni… valahol… vagy Budapesten vagy itt Győrben… mert megígérte. Azt mondta, ha arra járok kávézunk egyet vagy ha Ön jön erre, akkor hozza az erszényt és eszünk egy jót a Lamaredában, mert ez Magyarország első 5 legjobb étterme között van..
És most itt ülök, az ágyamon 23 darab használt papírzsebkendővel…
Egyetlen egy dolgot szeretnék, elfogadni abból, amiből megkínál… vagy nevetni valami hülye poénon… vagy végignézni úgy egy videót, hogy csak évekkel később jövök rá mi volt az értelme… vagy azt hallani, hogy “mit csinálsz már megint mukika? ” vagy csak szimplán összemosolyogni… vagy hallgatni valamit, amiről olyan lelkesen beszél… például az unokáiról… szeretném ha megműtené a lábam a zsebkéssel ( 😊)… szeretném, ha megkérdezné, hogy mit jövök-megyek, mint az a bizonyos… szeretném végre egyszer elhívni az italmérésbe, zuginni… szeretnék tanácsot kérni… de leginkább meg szeretném kapni azt… vagy szeretném látni a telefonomon az üzenetet, hogy “hogy vagyunk vanva kérem?”… szeretném hallani, ahogy azt meséli, hogy az Önnek ajándékozott, saját képpel ellátott pénzzel szeretett volna fizetni a boltban, az eladó meg csak nézett és nem tudta mi van… szeretném ha ez a (most már) 30 db zsebkendő nem lenne itt az ágyamon… hogy ne lett volna rá szükség… hogy azt mondja jól van kiscsillag megoldjuk… vagy gyere muki megmutatom…
Szeretném meginni azt a bort, amit a bokatörésemkor adott nekem, – 96-os évjárat, mert akkor születtem – ÖNNEL! Szerettem volna felköszönteni jövőre is a születésnapján…
De nem fogom… ezt a bort pedig elteszem és csak egy olyan alkalomkor fogom kinyitni, ami fontos lesz számomra… Mert az Ön barátsága is az volt…❤️
2 évvel ezelőtt, amikor felköszöntöttem, e-mailben megírtam, hogy legyen mindig ilyen kitartó, kedves és nagyszerű ember. Azt válaszolta, hogy alaposan túlértékelem… Szerintem nem tettem. Köszönök mindent!!!
Bartók István szakmai életútja:
Világosítóként kezdett a filmszakmában, majd segédoperatőri tevékenysége közben elvégezte a Mafilm két éves Kameraman iskoláját. Ez után egy évet töltött a Budakeszi úti Filmlaborban gyakorlaton. A filmszakmai felsőfokú képzés után megszerezte a fényképész képesítést is.
Több tucat kisfilmben, majd nagyjátékfilmekben dolgozott – először segédoperatőrként, majd kameramanként, 1977-től standfotósként. Első nagyjátékfilmjét 1978-ban Fábry Zoltán és Illés György mellett kezdte. Dolgozott többek közt Sára Sándorral, Fábry Zoltánnal, Sándor Pállal, Révész Györggyel, Szabó Istvánnal, Rózsa Jánossal, András Ferenccel, Gazdag Gyulával és sokan másokkal. 1993-ig több mint ötven játék és tévéfilmben – valamint jó néhány külföldi gyártású, – elsősorban amerikai produkcióban dolgozott fotósként.
1977-től rendszeresen jelentek meg fotói magazinokban, divatlapokban. Készített reklámfotókat óriásplakátokat, könyvillusztrációkat.
1993-ban grafikai stúdiót alapított, ahol számos világcég és bank (OTP Bank, CIB Bank, Renault, Reckitt Benckiser, Telenor, Telekom, stb.) reklámanyaga, folyóirata, plakátja, kiadványa, könyve készült el. A stúdiójában az elsők közt írtak, s adtak ki digitális kiadványszerkesztésről szakkönyveket.
2004-től nyomdai tanácsadó, de alkalmanként riport és eseményfotókat – valamint külföldi játék- és tévéfilmekben sztárportékat készített.
2012-től iskolánkban, a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Szakgimnázium fotográfus szakképzésén, a képzés indulásától digitális képfeldolgozást, fotográfiát tanított – 2020. május 20-n utoljára…
