Animációelmélet

Az animáció a latin „anima”, azaz „lélek” szóból ered. Animálni annyit tesz, mint lelkesíteni, lelket önteni valakibe. (A vendéglátóiparban az animátorok feladata például a vendégek lelkesítse, hogy nyaralásukat aktív pihenéssel töltsék el.)

Bill Plympton: Idióták és angyalok

Bill Plympton: Idióták és angyalok

A mozgóképes animációkészítő élettelen rajzokba, tárgyakba, bábokba önt „életet”, ugyanis a másodpercenként egymás után levetített 12-30 állókép a mozgás illúzióját kelti. Ahhoz azonban, hogy a mozgókép tökéletes illúzióvá váljon, nem elég a szem tehetetlenségében bíznunk, szükség van a mozgóképkészítés rengeteg tárgyi ismeretére. Ezek mindegyike különálló szakmát jelent az animációkészítő főfoglalkozáson belül. Az animátor –azaz mozdulattervező – színészi képességeit kamatoztatja egy szereplő mozdulatainak megtervezésekor; afiguratervező, látványtervező grafikai, a valóságot vonalakba, színekbe, foltokba rendező stilizálási képességeinek birtokában tervez. A kompozitor, azaz az animáció számítógépes operatőre a képkivágások, kameramozgások és ritmusérzékének birtokában végezheti el jól munkakörét. De a mai kor multimédia fejlesztője, mobiltelefonos, internetes vagy iPad alkalmazásainak kitalálója és megvalósítója szintén nem nélkülözheti az animációs gondolkodás alapjait.

Az animációelmélet tantárgy megismerteti a diákokat az animációs szakmák szabályaival, fortélyaival, a régi és az új technológiák közti hasonlóságokkal és különbözőségekkel.
Akárhonnan nézzük, az animációkészítés időigényes műfaj, sok ismeretre, tanulásra és kitartásra van szüksége annak, aki ezt az alakalmazott művészeti ágat – mely nem csak a művészet szférájában, de életünk számos más területén is jelen van – megbízható szakmai tudással, aprólékos műgonddal akarja művelni.

Patrovits Tamás